Cukorbetegek Budapesti Egyesülete

Beszámoló

Emlékszem, a munkahelyi irodámban ültünk az elnökség néhány tagjával. Az Egyesületnek éppen akkor nem volt elnöke, Szegő Tamás elnökségi tag rám mutatott, és ezt mondta: „Vállald el, mert nincs más!" Akkor úgy gondoltam, hogy a közelgő nyugdíjazásom után legalább lesz hol hasznosítanom az energiámat, amiből mindig is sok volt, de az egy pillanatig sem ötlött fel bennem, hogy ez a vállalás 25 évig fog tartani!

Arra is élénken emlékeszem, hogy tagtoborzás céljából Fövényi tanár úr irányításával és segítségével Keglevich Paja, Szegő Tamás és én összeállítottuk az első újságot, és a megjelent 20.000 példányt Paja kocsijával hordtuk szét a patikákba. Meghirdettük az első előadást, és özönlöttek hozzánk a cukorbetegek. Mi voltunk az első ilyen betegszervezet, nekünk kellett lépésről-lépésre kialakítani a működését, hiszen senkitől nem leshettünk el praktikákat, így a szó szoros értelmében csak a saját tapasztalatainkból és hibáinkból tanulhattunk. De ezt őszintén vállaltuk és talán ezért is voltunk ennyire sikeresek.

Számomra eleinte két dolog volt nagyon nehéz:

Soha nem volt korábban gyakorlatom abban, hogy nagy nyilvánosság előtt beszéljek. Elnökként azonban erre sokszor került sor, és ilyenkor napokig gyakoroltam az előre megírt és bemagolt szöveget.

De talán még ennél is nehezebben tudtam hozzászokni a rengeteg elutasításhoz, amikor az Egyesület munkájához, vagyis a betegtársak érdekében támogatást kértem különböző vállalatoktól. De az ilyen kudarcok mellett ott voltak azok cégek, akik azóta is szívükön viselik a cukorbetegek sorsát és folyamatosan segítik tevékenységünket.

Néha úgy tűnik, hogy szinte elillant ez a 25 év, de ugyanakkor hihetetlenül tartalmas is volt: személyesen megismerkedhettem és együtt dolgozhattam az ország a legkiválóbb szakembereivel, ezáltal talán az egyik legszerencsésebb cukorbeteg vagyok, hiszen rengeteget tanultam tőlük és remekül kiképeztek!

Érzelmekben sem volt soha hiány, mert a rendezvényeken szinte tapintani lehetett a betegtársak örömét, hogy van egy szervezet, amelyik törődik velük. Azóta sok hozzánk hasonló egyesülés is megalakult, amelyeket kiváló emberek hoztak létre és működtetnek mind a mai napig.

És nagyon büszke vagyok arra is, hogy az Egyesületben dolgozó munkatársaim végig kísértek az évek folyamán, és mindannyian szívvel-lélekkel dolgoztunk és dolgozunk azért, hogy segítsünk a tagjaink számára elfogadni és megérteni a diabéteszt.

Talán mondhatom azt, hogy az elmúlt 25 évben felneveltem egy második gyermeket, a Cukorbetegek Budapesti Egyesületét. Nagyon sok még a tennivaló a betegekért, de annyi energiám már nincs, amennyi egy ekkora szervezet irányításához szükséges a mai, rendkívül felgyorsult világban. Tiszteletbeli Elnökként azonban a továbbiakban is folytatom munkámat, így olyan feladatokat végezhetek, amelyeket szívesen vállalok.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik hittek bennünk, támogattak minket és kitartottak mellettünk!

Sámán Miklósné
elnök

clinexpert-banner-nagy

Diab-Pont - a cukorbetegek webáruháza